Az elmúlt évtizedekben a tacskó fajtaváltozatok hatalmas átalakuláson mentek át.
Forrás
Mint annyi más munkakutya fajta, a tacskó feladatköre is megváltozott a XXI. századi kutyák elsődleges funkciójának alakulásával. Egy fajta túlélését ma nem elsősorban a vadászatban, vagy egyéb területen szükséges munkaképesség biztosítja, hanem azon külső-belső tulajdonságok megléte, melyek alkalmassá tesznek egy kutyát társállattá válni rohanó világunkban. Míg korábban a vadászkutyafajták tenyésztése főként vadászkézben összpontosult, így nyilvánvalóan a munkakészség szerepelt mint elsődleges szelekciós tényező; ma a vadász kennelek mellett meghatározó szerepet töltenek be azok az elhivatott tenyésztők, akik egy új de a tacskó számára tökéletesen alkalmas funkció betöltésére hivatott állományt tenyésztenek, azaz olyan egyedeket, melyek elsődlegesen társként, családtagként töltenek be szerepet gazdáik életében.
Ennek megfelelően karakterük lágyult kissé; kemény, rettenthetetlen habitusuk átalakult egyfajta szeretetreméltó magabiztossággá, mely mégis különbözővé teszi őket egy társasági kutyafajtától. Mert hangsúlyozni kell, a tacskó nem vált társasági fajtává, megőrizte vadászképességeit, önállóságát, mindemellett csodálatos alkalmazkodó képessége révén a hétköznapokban, akár nagyvárosi környezetben is problémamentesen megállja a helyét.
A változások természetesen hatással vannak küllemükre, anatómiai felépítésükre is.
Míg a többnyire munka célokra szelektált populáció esetében elsődleges szempont a funkcionalitás, mely olykor figyelmen kívül hagy némely esztétikai hiányosságokat, a mai kor tacskója -köszönhetően a kutyakiállításokon is bizonyítani akaró tenyésztőknek- anatómiai adottságait tekintve is kellemesebb látványt nyújt, akár a laikus szemlélőnek is: tisztább körvonalak jellemzik, finomabb felépítésű , mégis az eleganciát a vadászkutya jelleggel, a TACSKÓSÁG eszenciáját magában hordozó rusztikussággal ötvöző összbenyomást nyújt.
Ezek a változások véleményünk szerint nem befolyásolják hátrányosan a tacskó munkaképességeit, sőt! Egy korrekt vállszerkezetű tacskó mozgása gazdaságosabb, egy a mellső és hátulsó szögelléseiben harmóniát mutató kutya kitartása hosszan tartó fizikai igénybevétel esetén is megfelelőbb.
Természetesen óvakodni kell a -főleg az Egyesült Királyság területén élő populációban észlelhető- túlzott elmélyülés, a standardben leírttól jelentősen eltérő tömegnövekedés veszélyeitől, mely anatómiai alakulások valóban rontják a tacskó életminőségét, és a külső szemlélő számára a fajtáról torz képet mutató, szánalmas benyomást keltenek. E miatt a negatív tendencia miatt történhetett meg az, hogy a BBC két évvel ezelőtti média bojkottjában az egyes kutyafajták egészséges életét ellehetetlenítő tenyésztői munka ellen, mely a híres Crufts kiállítás közvetítésének megtagadásában nyilvánult meg, sajnos ott szerepelt kedvenc fajtánk a tacskó.
Hisszük, hogy -mint minden élőlény a Földön- a tacskó fajta is folyamatos átalakuláson megy át, így nem várható el, hogy a XXI. század tacskója pontos mása legyen egy XVIII. századi festményen szereplőének, mégis a felelős tenyésztői munka eredménye egy, a standardet mindenkor szem előtt tartó, az egészségességet és a munka képességet megőrző, de fenotípusában a korábbiaknál harmonikusabb képet mutató, mégis túlzásoktól mentes, modern állomány létrehozása kell legyen.