A sebzett nagyvadakról, és utánkeresésükről….
Elsőként arról essen szó, mi a tacskónk előnye utánkeresésnél? Van-e egyáltalán ilyen, a kifejezetten utánkeresésre kitenyésztett fajtákkal szemben? (Vérebekre gondolok)
Véleményem szerint van, de hadd idézzem egyik előnyét Maróti Béla – az Ebtenyésztők Veszprém megyei Egyesületének elnöke, a Magyar Véreb Egylet és a Magyar Vizsla Klub Egyesület vezetőségi tagja- megfogalmazásában: -A tacskónak akkor is lenn van a feje a csapán, ha felemeli.
Kicsit „németesebben”, Bernd Kewel így fogalmaz: -Mindig mélyen tartott orral megy, így mindig a követendő csapa illatterében mozog.
A következő előny – szerintem – hogy nem veszi komolyan általában a sebzett nagyvad egy tacskó közelségét, támadásait. (Állításnak hívják az utánkeresők, de szerintem a tacskó inkább eltereli a figyelmét a sebzett vadnak.) Mint egy szemtelen kis mitugrász, aki sebágya körül kellemetlenkedik, de veszélytelen, úgy tekinthet a sebzett nagyvad tacskónkra. Ezt kereséseink során tapasztaltak alapján gondolom.
Ha ezt ki tudjuk használni, csendben, szél alatt megközelíteni a sebzett vadat, megadhatjuk a megváltó lövést, tacskót próbáló hajsza nélkül. Persze ehhez tudnunk kell értelmezni kutyánk jelzéseit a sebzett közelségével kapcsolatban, így őt időben el tudjuk engedni (Helyzetjelzője persze bekapcsolva legyen!), mivel, ha vezetéken követjük a kutyát, a vad bennünket már nem fog veszélytelennek tekinteni: elmenekül.
Hogy előny-e még az, hogy egy hajszára engedett tacskó nem igazán fordul le a sebzett vad üldözése folytán, egy testüregen kívüli, gyenge sebzésű vadról sem, ezt mindenki máshogyan látja, de tény, hogy nemigen fog visszajönni. Terítékre kell hoznunk akár tíz kilométeres hajszák után is a sebzett vadat, hogy meglegyen a kutyánk.
Bernd Krewer CSÜLKÖS VAD UTÁNKERESÉSE c. könyvében kétféle sebzést kategorizál az utánkeresés szempontjából:
1. Utánkeresés létfontosságú szervek találata esetén
2. Utánkeresés egyéb találatnál
Fentiekből következik mennyire fontos az utánkeresést megelőzően – tacskónál különösképpen, később erre rátérek – a rálövés helyének alapos átvizsgálása, a talált lőjelek helyes értékelése, sebző, kísérő kikérdezése.
Ha kivárjuk a minimum 4 órát -és várjuk ki !!!- a létfontosságú szervek találata esetén a vezetékmunkára kellően bevezetett tacskó el kell, hogy vezessen az – elméletben – dermedt vadig, akár vér nélküli csapán is. Nagyon lényeges a kialakult összhang a kutya és vezető között, ez feltétele, hogy lássuk a kutya viselkedésén, hogy a közelben van -a vélhetően kimúlt- sebzett vad. Ha ennek jelzéseit látjuk kutyánkon, azért érdemes fegyverünket kézbe fogni, meggyőződni a sebzett vad élettelenségéről.
/Nálunk Lujzi a dermedt vadat nem ugatja, csak az élőt. /
Én a sebzett vad megtalálása után agyba-főbe dicsérem kis társamat, szinte extázisba kerül a birtokba vételénél, hiszen „Ő „találta, a zsákmánya.
Ne aggódjunk, ha kutyánk nem akar senkit az általa megtalált, és terítékre hozott vadhoz engedni! Megint Maróti Bélát idézem: Utánkereső kutya egyik fontos tulajdonsága a zsákmány irigység. / Azért kis idő elteltével fegyelmezzük, engedjük kísérőnket-sebzőt a terítékre hozott vadhoz. /
Ha több idő eltelt a létfontosságú szerveket ért találat esetén -pl. este lőttek rá, reggel keressük- nem sokkal különbözhet fentieknél kutyánknak a sebzett vad megtalálása, feltéve, hogy betartottuk azt, hogy hideg nyomokon vezetjük be tacskónkat a munkába, és semmi esetre sem meleg nyomon. /Azaz nem a rálövés után pár perccel keresünk vele bevezetése során. /
Ha hideg nyomon vezetjük be, esetenként rátehetjük meleg nyomra is, könnyedén megoldja, de ez fordítva nehezen elképzelhető. Általában így lehet elrontani egy kutyát….
Mennyi idővel a sebzés után képes egy tacskó hideg nyomon elindulni?
Ez kutyaként változó lehet, ismerve kutyánkat látni fogjuk, ha biztosan csapázik. / Hideg, vagy meleg nyomon tanítottuk, dolgoztunk vele, szerintem döntő tényező /
Mi Lujzikával igazoltan 37 órás sebzést -májlövött süldőt- tudtunk terítékre hozni kontroll kutyaként. /Ez nagyban függ a hőmérséklettől, talajtól, páratartalomtól stb.
Több, 24 órát meghaladó sebzésen is eredményesen tudtunk dolgozni, akár kontroll kutyásként is.
Fontos: Soha NE keressünk éjjel sebzett nagyvadat, különösen veszélyes vaddisznó esetén.
Jöjjön a tacskó szempontjából legkritikusabb utánkeresés kérdése, az „Utánkeresés egyéb találatnál” , és az ezzel kapcsolatos gondolataim, tapasztalataim, javaslatom:
Általában ezek a testüregen kívüli találatok, nehéz dió egy tacskó számára a várható hajsza miatt. Ezek a munkák, ahol elérünk vezetéken a sebágyig, de az onnan felkelt sebzett vadnál hajszára kell engedni kutyánkat, ahol bizony hátrányban van hosszú lábú kollegákkal szemben.
/Kivéve, ha fentebb említett módon, jelzése alapján időben lecsatolt tacskó sebágynál állítja-lefoglalja, mi pedig elsőre „egyenes golyóval” meg tudjuk váltani szenvedésétől a sebzett vadat. /
Lehetőleg ne vállaljunk ilyen munkát, aminek eldöntésében segít a rálövés helyén lőjelek helyes értelmezése, sebző elmondása. / Pl. csöves lábcsont, velő, gerinctüske gyanú stb./
Ha rákényszerülünk mégis az utánkeresésre, próbáljunk leállókat szervezni, irányítva őket.
Leglényegesebb elvárás a kísérőkkel, leállókkal szemben a fokozott vadászbaleset miatt figyelem, fegyelem mellett, hogy a sebzett vad állítása közben csak a kutya gazdája, az utánkereső lőhet!
Leállók tisztában legyenek mikor, merre, mire lőhetnek a sebzett vad vonatkozásában.
(Volt ilyen munkánk, mondhatom, nagyon jó kondi kell a kutyának, gazdinak egyaránt, vagy biztos kezű leálló -aki/k/ben megbízunk-, hogy terítékre tudjuk hozni a sebzett vadat. )
Remélem segíthettem mindenkinek gondolataimmal, tapasztalataimmal melyet kis vadásztársammal, Lujzikával éltünk meg.
Vigyázzatok magatokra, kutyátokra!
Protár András