“S ha már megsebezte, keresse meg, keresse addig míg meg nem találja, míg bele
nem kopik a talpa, míg bele nem törik a dereka. Ha pedig akkor sem találja – inkább
haza se jöjjön. Mert sebzett vad elvesztése, a döggé lövés gyalázata minden vadászvétségen túltesz.”
Széchenyi Zsigmond
Kutyánk felkészítése az utánkeresésre, a kölyök kiválasztásánál kezdődik. Első feladatunk megtalálni a megfelelő tenyésztőt, akitől majd jövendő kis vadásztársunk érkezik. Javaslom konzultáljunk vele arról, hogy vadászni-utánkeresni szeretnénk majd a kutyával, szerencsés esetben a kölyök kiválasztásánál tanáccsal, javaslattal segít.
Mindenképpen törzskönyves kutyát, leinformálható kennelből keressünk. (Megjegyezném a „Vadászó szülők” „Aktív vadászkutyáktól származó” hirdetésekkel ne elégedjünk meg, személy szerint nem is értem az ilyen jellegű hirdetéseket, hiszen minden kiskutya más és más, függetlenül a felmenői képességietől.) Csak nagyon jó idegzetű, nyugodt kutyával lehet együtt vadászni, és igazán eredményesek az utánkeresésben. Ez kardinális kérdés a tacskóknál véleményem, tapasztalataim szerint. Mivel a jövőbeli munkáink nagyrésze sűrű, bokros, szedres aljnövényzetben várható, ezért előnyben részesíteném a várhatóan nagyobb testű kutyákat. (A sebzett vad az árnyas sűrűt keresi.)
Kiválasztottuk tehát a kiskutyát, hazavittük kb. 8 hetesen. A következő két hónap meghatározó lesz abban, mivé válik kis társunk.
Pár általános gondolat, amit jó szívvel ajánlok, mert nálunk bevált:
Minél többet legyünk együtt a kiskutyával a nap 24 órájában. Velünk szemben feltétlen bizalomnak kell kialakulnia, általunk kell megismernie a világot, szocializálása az első és legfontosabb feladatunk. Ezt mi úgy értük el, hogy mindenhova vittük magunkkal, magammal a megfelelő oltások után. (Vadászterületre, lesre, étterembe, sétálni, nyaralni, stb.stb. Mindenhova, együtt 24 órában) Idézek Füzesséry György a Vadásztacskó c. könyvéből: Alvásnál – ha lehet – fektessük közelünkbe. Sokszor és sokat simogassuk…. A tacskó a legérzékenyebb kutyafajta…
Mindent, ami vele kapcsolatban történik mondjuk el szóban, érthetően, ugyanazokkal a szavakkal, figyelve hanglejtésre, hangerőre. (Hasonlóan, mint a csecsemőknek, kisgyerekeknek.)
Alapidomítással nem foglalkoznék, bár elengedhetetlen feltétele az utánkeresésnek.
Amikor nekikezdünk az elsők csapafektetéshez, szükségünk lesz pár „alkatrészre”, amit, ha vadászok vagyunk könnyebben beszerezhetünk. Ha nem, akkor ismerős vadász segítségét kell kérnünk. Lehetőleg szarvas, estleg vaddisznólábakat használjunk. Vérre is szükségünk lesz, amit hígíthatunk vízzel, de sóval mindenképpen meg kell akadályozni az alvadást. (Grube Kft. Érd Kadarka u.1. árul egy műanyag, csőrrel ellátott edényt a vérhez, amivel anélkül tudunk csepegtetni, hogy összevéreznénk mindenünket. Rengeteg utánakeresésben használható termékük van.)
Valamilyen jelölő szalag sem árt, lejelölni az általunk fektetett csapát, töréseket.
Egy kb.2 méteres erős bot, amire rákötjük madzaggal a csapafektető lábat. (Ha enélkül, csak kézben tartott madzaggal húzzuk a felkötött lábat, keveredik saját szagnyomunkkal, nem biztos, hogy szerencsés egy ilyen berögzülés kiskutyánknál.)
Én a kertemben csináltam az első csapát Lujzának, kb. 10 hetes korában.
Megjelöltem azt a helyet szalaggal, ahonnan indult a csapa, bőven csöpögtettem vért, majd elhúztam a szarvaslábat a már említett boton talán tíz méterre, egyenesen haladva, közben vért csepegtetve.
Pár perc elteltével kihoztam kis társamat, letettem az indulási pont elé, majd kiadtam a Keresd! vezényszót.
Sokan a Csapa! vezényszót használják, ami szerintem mindegy, a lényeg, hogy következetesen mindig ugyanazt mondjuk a gyakorlás, vagy munka során.
Kis gondolkodás után – szóbeli bíztatásom mellett – megindult a fektetett csapán és kis kilengésekkel, de eljutottunk az általam használt szarvaslábig.
Megállt előtte, szagolgatta, majd mintha egy program kicsomagolódott volna fejében megpróbálta harapdálni, „tépni”, birtokba venni megtalált „zsákmányát”. Kicsit mozgattam a lábat, mire ő egyre vérmesseben támadta. (Régebben fontosnak tartották azt, hogy ugassa is a megtalált „zsákmányt” később ugye a vadat, még ha az élettelen is. Tulajdonképpen helyzetjelző híján az ugatás alapján találták meg – vagy nem – a hajszára engedett kereső kutyákat. Mivel a GPS-GSM alapú helyzetjelzők elengedhetetlen felszerelése a modernkori utánkeresésnek, szerintem jelentősége az élettelen láb-vad ugatásának elveszett. De nem hátrány.)
Folyamatosan agyba-főbe dicsértem közben, bíztatva hadakozását. Hagytam kicsit kiélje magát – de nehogy megunja a lábbal való ismerkedést! – egy alkalmas pillanatban jutalomfalattal elvontam a figyelmét, és elvettem előle az általa megtalált zsákmány-lábat.
Csapa fektetésekről javaslom a szakirodalmat lapozgatni, én csak a saját tapasztalataimat tudom megosztani, utána lehet olvasni. / Vérebes szakirodalmat javaslom, tacskóst nem ismerek. /
Innentől a fenti fektetési metódussal folytattuk Lujzával a képzést. Megjegyezném, hogy annyira sikerült felcsigázni benne a „vadászvért”, hogy második fektetett csapához feleségem ölébe hozta Lujzit, amikor valahogy rájött, milyen „játékot” fogunk „játszani”, így alig bírt a kölyök ficánkolásával, annyira újra végig akarta csinálni a munkát. A sikerélmény kötelező a kölyöknek, tehát el kell jutnia -akár kis segítséggel is- a csapa végére. Fontos, hogy csak fokozatosan nehezítsük azt.
Mivel tudjuk nehezíteni a csapát? Hosszával, töréséivel, illetve a fektetés után eltelt idő növelésével. Hőmérsékletről, páratartalomról, talajtípusról, stb.stb. most ne essék szó…
Csak nyugodt lelkiállapotban foglalkozzunk kiskutyánkkal, ne kiabáljunk vele, ha valamit elront. A legfontosabb a sikerélmény, és azon vágy kialakítása, hogy dolgozhasson. Ne feledjük el: a lábat SOHA ne hagyjuk nála „játszani”! Lehetőleg a megtalálás, birtokbavétel, játszás csúcspontján vegyük el valahogy tőle.
Kezdhetjük hozzá szoktatni egy kis nyakörvhöz, hámhoz, és valami nagyon könnyű vezetékhez kerti csapáink kidolgozása során. A magam részéről hám párti vagyok, én ezt javasolnám.
Ha már kertünkben sikerrel „megoldott” minden csapát, és az időt a csapa fektetéstől az indításig is kitoltuk, jöhet a vadászterületi munka. Ha vadászunk, ez könnyen megoldható, ha nem, akkor a terület vadászatra jogosultjával vegyük fel a kapcsolatot. Kérjük beleegyezésüket, esetleg tanácsukat a helyszínhez.
Megjegyezném, mi Lujzával már ezt megelőzően is rendszeresen – szinte minden nap – kijártunk a vadászterületre, ismerkedett szagokkal, lesen tartózkodással, vizuális kontakttal vadállatokkal. Ha elfáradt apró lábacskáit szedni, leült, felvettem és a karomban fogva „vadásztunk” tovább. Lesen egy kardigánomat leterítve, abban bevackolva nézegetett. Ha közelített valami, néha morgott, ekkor nyugtatgattam, ha megunta a „vadászatot”, bealudt kicsiket. Ez a kardigán, -vagy valami gazdi szagát tartalmazó ruhadarab- egyéb helyen történő nyugodt elfekvését is segítette. Pl. Étterem, Vadászház, stb.stb.
Ekkor még természetesen nem vad elejtése volt -egyelőre- a célom, hanem a kiskutya szoktatása a vadászterülethez, tapasztalatok beszerzése, ingerek átélése.
Vissza a vadászterületen csapafektetéshez….
Gondosan válasszunk helyszínt, ne legyen nagy aljnövényzet, szinte „akadálymentesített „területen fektessünk neki -egyelőre- csapát a fentiek szerint. Épp elég nehezítő tényező a rengeteg ismeretlen szag, hangok, más külső ingerek, amik elvonhatják kiskutyánk figyelmét. Kullancs elleni védelem KÖTELEZŐ!
Itt újra indulhat a játék a csapa hosszával, töréseivel és az idővel. A szabály ugyanaz, mint kertünkben: sikerélmény KELL, hogy érje, amit türelemmel, bíztatással és a megfelelően nehéz feladat gyakoroltatásával érünk el. Itt mindenképpen már hosszabb vezetéket használjunk a nyakörv – hám mellett.
Ha komolyabban akarunk későbbiekben az utánkereséssel foglalkozni pár dologra szükségünk lesz, persze amint megszerezte kutyánk a VAV / Vadászatra Alkalmassági Vizsga / vizsgát, illetve az arra való felkészüléshez.
- Legfontosabb a helyzetjelző, amivel mindig tudjuk hol tartózkodik kis vadásztársunk. (Mondjuk ez minden erdőben járó kutyának hasznos, főleg, ha nincs mindig pórázon, mert pl. VAV-ra készítjük fel, mivel más esetben ugye tilos elengedni! Ebből mi a Garmin T5 Mini jeladós nyakörvet használjuk -a legkisebb, ami jelenleg elérhető a piacon- egy Garmin 430-as vevővel. Ez a technika GPS és rádió jel alapon kommunikál. Megbízható, szinte a világon az összes utánkereső használja, persze más típusokat. Hátránya a borsos ára: kb. 300.000 Ft a szett újonnan. Másik technológia a GSM hálózatot használja – pl. Tracker, ami profi cucc, szintén nem olcsó-, de csak ott működik tökéletesen, ahol van mobil hálózati lefedettség. Itt olcsóbb termékeket is vehetünk 20-50.000 Ft körül vannak tudomásom szerint.)
- De a legdrágább az, amikor elvesztjük a kutyánkat…
- Egy minimum 8 méteres vezető szár, lehetőleg vékony erős legyen Nyakló, vagy hám. (Grube Kft)
- Megfelelő védőruházat magunknak, esetleg kutyánknak protektor. (Grube Kft) A kutya protektorról személyes véleményem, hogy lassítja mindenképpen a kutyánkat, ha nem esztelenül „fogós” akkor többet árthat lassítása miatt, mint használ.
- Vízszállításra-itatáshoz felszerelés. / Itatni, hűteni kell kutyánkat egy kimerítő munka során, de a keresőnek is szüksége lehet rá/
- Elsősegély felszerelés, amit kiegészíthetünk egy „kapcsozóval”, kutyánk esetleges vágott sebeit tudjuk ideiglenesen összehúzni.
- Ha rendelkezünk vadászengedéllyel, akkor utánkereséshez kialakított fegyver, lehetőleg 8 x 57 vagy 9,3 x 62 kaliber nagy maggal. /Stop hatás/
/Vadászati Törvény szerint csak VAV vizsga megszerzése után lehet kutyával sebzett nagyvadat keresni. /
Megjegyezném első vadászkutyám Idesüss Kvázi Lujzi nevű szálkás szőrű tacskó, így autodidakta módon, illetve tanácsokat kérve értük el eredményeinket az utánakeresésekben. Köszönet Vértes Luca tenyésztőnek, Maróti Bélának MVK Veszprém Megyei Kinológiai Bizottság Elnökének, mentoromnak, Szabó Csabának a Bakonyerdő Zrt Devecseri Erdészet Fővadászának, mint kimagaslóan eredményes tacskós utánkeresőnek a sok hasznos tanácsért.
Protár András
