Kék, Isabella… – avagy a színhígítás következményei

Az elmúlt évben jelentősen megnőtt a hígított színű kölyökhirdetések száma. A piaca lassan eléri csúcspontját, lehetőséget kínálva a szaporítóknak arra, hogy jelentős pénzt keressenek a „ritka” vagy “színes” tacskók eladásával. Ezek a szaporítók jobban törődnek a kölykökből származó pénzzel, mint a kutyák és kölykök jólétével.

Néha egy tacskó olyan géneket örökít, amelyek halványítanak egy színt. A hirdetésekben gyakran állítják, hogy az isabella tacskók a kék vagy trikolor színt hordozzák és arra is utalnak, hogy a kutyák kivételesen magas színvonalúak (pedig semmi sem támasztja alá ezt az állítást).

A fekete szín a fekete-cser színnél halvány szürkévé (kékké) “változik”. A barna-cser esetében a szőrzet egy “tejes” színné alakul, ami Isabella néven ismert. A színhígított kutyák gyakran alopeciától szenvednek. A hirdetők gyakran megcáfolják, hogy valóban létezik olyan állapot, mint az alopecia, azt állítva, hogy ez egy elavult fogalom, valamint hogy a standard által elfogadott színű kutyák ugyanannyira hajlamosak alopeciára, mint hígított társaik (ami nem igaz).

Alopeciától szenvedő isabella tacskó
(Forrás)

Az alopecia esetében a gének nem csak a színt gyengíthetik, de sok esetben vékony, gyenge szőrszál a következmény. A szőr hullani kezd, letörik, így kopasz foltok jelenhetnek meg a testen, különösen a füleken. A bőr különösen hajlamos lehet napégésre, fertőzésre, dermatitiszre és bőrdaganatra.

Az alopeciára nincs gyógymód. Az ilyen betegséggel küzdő kutyák tulajdonosainak folyamatos harcot kell folytatniuk étrend-változtatásokkal, étrend-kiegészítőkkel és gyógyszerekkel. Genetikai teszt sem létezik, éppen ezért a felelős tenyésztők szándékosan nem tenyésztenek hígított színű utódokat.

Arra kérünk, hogy végezz egy kis kutatómunkát, mielőtt kék, isabella stb. színű tacskó kölyköt vásárolsz. Azzal, hogy ezt a ritka színű kölyköt választod társadul a kedvenc fajtád általános egészségi állapotának romlásához is hozzájárulsz. A hígított színű kutyák is élőlények, akik az emberi ostobaság miatt szenvednek – nem egy kézitáska, amelyet félredobunk, amikor elkopik. Miért van nekünk embereknek igényünk az újra, a ritkára, a különlegesre még az élőlényeket tekintve is? Miért nem elégszünk meg azzal, ami van? A tacskó fajtastandardben nem egy és nem is két elfogadott szín van felsorolva. Belegondolt már bárki is mi fog történni, ha a kék és isabella sem lesz már elég ritka és menő? Légy felelős tulajdonos, és ennek eredményeként élvezd a kutyád hosszú és egészséges éveit.

Felhasznált irodalom