Sokan kérdezik rendszeresen trimmelt szálkásaimat látva, hogy most akkor melyik az igazi szálkás szőrű tacskó? Ez, vagy az a másik féle, aminek nagy haja van, és a testén is bozontos szőrtakarót visel?
Először is arról kell beszélnünk, hogy mit jelent a szálkás szőr típus?
A szálkás szőr egy olyan – a rövid, vagy hosszú szőrtípustól eltérő -szőrtakaró, ahol a kutya testét két külön réteg fedi. A tömött, rövid, puha aljszőr és a kemény, vastag szálú fedőszőr. Ez adja ezen kutyák jellegzetességét. A fedőszőr növekedése alatt a szőrszálak struktúrája változik, kezdetben sötétebb, intenzívebb a színe, átmérője vastagabb, majd az idő előrehaladtával a töve felé fakul, átmérője csökken. Amikor eléri érettségét, a szőrszál kapcsolata a szőrtüszővel fellazul, könnyedén kihúzható a bőrből. Ekkor kell a kutyát megtrimmelni.
De mi is a trimmelés?
Egy kutyakozmetikai eljárás, amivel bizonyos fajták (terrierek, schnauzerek, tacskók) szőrét rendben tartjuk, megőrizve annak kívánatos struktúráját. A megérett szőrt kézzel, vagy trimmelőkés, -ujj segítségével eltávolítjuk, kitépjük. Ez a kutya számára legfeljebb kellemetlen, mivel a kitépett szőr már olyan állapotban van ilyenkor, hogy a legkisebb húzás hatására kijön, tehát nem hasonlatos arra, amikor a mi hajunkat tépi valaki. Persze a kutyák között is van egyéni érzékenység, vannak kényesebb egyedek, akiknek valóban fáj a haj…de a legtöbbnek nem okoz nagyobb gondot, mintha fésülnénk őket, egyetlen, nem elhanyagolható szempontot kivéve, hogy a trimmelés nem kevés időt vesz igénybe, így mondhatjuk: dögunalmas a kutyának. No, ezt viszont már sokszor nehezményezik is a kis örökmozgók, de ez nem más mint a személyes szabadság korlátozásának nehezményezése. Egy tacskó trimmelése egy-három órát vesz igénybe, attól függően, hogy mennyire ideális típusú, milyen érettségű szőrrel rendelkezik.
Ezzel szemben a géppel történő nyírással fél óra alatt végezni lehet, azonban az eredmény nem összehasonlítható. A gépelést követően a kutyának van esélye rá, hogy sose nyerje többet vissza „munkaruháját”, egyre selymesebb, fénytelenebb, testétől elállóbb, a környezeti hatásokkal szemben kevésbé ellenálló bunda alakul ki. Persze vannak esetek, amikor mégis ez az eljárás a kívánatos, hiszen például beteg, öreg, vagy esetleg trimmelésre kevésbé alkalmas szőrtípusú kutyát nem érdemes kitenni egy ilyen több órán át tartó macerának, ami ezekben az esetekben valóban stresszt, vagy akár fájdalmat jelent a kutyának.
Természetesen a kis tacskókat már kölyökkoruktól szoktatni kell a trimmeléshez. Sok esetben a tenyésztő már a hét-nyolc hetes kölyköket is megtrimmeli, ilyenkor kezdik el leváltani első baba-bundájukat a kicsik. Így tanulják a kozmetikai asztalon való helyes viselkedést, rájönnek, hogy ott ugyan nincs helye játéknak, de sok simogatásban van részük miközben a tenyésztő/gazda elfogadtatja velük, hogy át kell engedniük magukat a szelíd erőszaknak.
Meg kell engedniük, hogy a fejüket fogja, vagy hogy a bőrüket kifeszítse az ember, hogy ellen tartson a szőr húzásának. Kicsit nyugton kell maradni, ami nem könnyű. Eleinte csak pár percet kell az asztalon tölteni, majd az idő egyre nő, míg a végén akár az egész, több órán át tartó procedúrát is szépen tűri a kutya. A végén a jutalom sose maradhat el! Már egy pár hetes kölykön is viszonylag jól látható, hogy felnőtt korában miféle szőrtípussal fog rendelkezni.
A kívánatos az, ha a szőr a kifejlett állaton durva tapintású, semmiképpen nem selymes, a test körvonalát nem torzító, azt jól fedő takarót képez. A fejtetőn is az az ideális, ha a szőr nem puha, bár nem is képez olyan páncélt, mint mondjuk a háton. Sok kutyánál tapasztalható, hogy a fejtetőn teljesen más struktúrájú, lágyabb, vékonyabb szálú szőr nő Ez a fajta kialakításában szerepet játszó dandie dinmont terrier öröksége, melynek fején komoly „szőrbúra” található, kicsit hasonlatos egy uszkár bóbitájához. Ezzel akkor szembesülünk leginkább, mikor egy tacskót először megtrimmelünk. A fiatal kutyák fején ilyenkor szép kopasz csík, netalántán folt formájában láthatjuk az “örökséget”, mivel ilyenkor nincs a fejen sem aljszőr, sem pedig folyamatosan érő fedőszőr. Nem kell megijedni, a kutya feje egy-két hét alatt visszaszőrösödik, de ezen csak a gyakori „hajtépés” segít. Minél többször van trimmelve a fej annál jobban erősödik a szőr. Végül pedig szerencsés esetben kinövi a kopaszságot a tacskó. Általánosságban elmondható, hogy a fiatal tacskót érdemes kb. két havonta kozmetikushoz vinni, hogy erősödjön a szőre, testén és fején egyaránt kialakuljon jellegzetes szálkás kabátja.
Most pedig rátérhetünk a lényegre. A pofaszőrre. A szálkás tacskó „védjegye” a szakáll és a bajusz. No meg a szemöldök. Persze nem várunk tőlük schnauzerre emlékeztető, földig érő, szélben lobogó szőrszerkezetet, ez nem is lenne ideális, hiszen a pofaszőrzet nem lehet túl puha, ott is kívánatos a viszonylagos keménység. A pofaszőrök teljes hiánya, tehát amikor a fej formáját teljes egészében látni engedő, rövid szőr nő az arcorri részen, a standard szerint hiba. Itt jegyzem meg, hogy meglehetősen gyakran születik szálkás szőrű tacskó almokban ilyen simaszőrű kiskutya, aki sosem fog rendelkezni a jellegzetes szigorú-bájos arckifejezéssel. Ezek a kölykök nehezen különböztethetők meg fiatal korukban azoktól a társaiktól, akik viszont ellenálló, kevés kozmetikázást igénylő, kőkemény szőrtakarót viselők lesznek, bár jóval később kezdenek el kiszőrösödi, mint bozontosabb, kozmetikázás tekintetében igényesebb társai.
A szálkás szőrű tacskó lábain is kissé hosszabb szőrt visel, mint a testén, de ez egyedenként eltérő lehet. Van hogy valódi bundacsizmává fejlődik, vagy csak amolyan sportzokni jelleget ölt.
A gyakran látható, égnek álló hajú, rasztás, bozontos testű tacskó sem más fajta, csak nem szokott túl gyakran kozmetikushoz látogatni. Abban az esetben, ha ilyen hobó fazont választunk tacskónknak, tudomásul kell venni, hogy sokkal több szőr kerül majd a szőnyegre, sokkal több bogánccsal kell majd megküzdenünk, és a sár is makacsabban beveszi magát a bundába. Egy rendszeresen trimmelt tacskó szőre nem hullik, csak esős időben igényel napi tisztítást. A trimmelések közti időben szinte csak az önfeledt erdei séták során összeszedett bogáncsokat kell a szőréből eltávolítani.