Akár első, akár már sokadik kiskutya érkezik a családba, mindenképp izgalmas, boldog, de alkalmasint kihívásokkal teli időszaknak nézünk elébe. Az első kérdés, hogy mikor időszerű magunkhoz venni a kicsit. Az állatvédelmi törvény kimondja, hogy 8 hetes kora előtt nem választható el a kölyök az anyjától, tehát felelős tenyésztőtől ennél fiatalabb kutyát, ha kérnénk sem kapnánk. Persze más a helyzet a szaporítóknál, vagy a hozzá nem értő “csak egyszer szüljön a lánykutya” jellegű helyeken. A kölykök a 6 hetes kortól kezdődő időszakban már “rengeteget” esznek, ezzel párhuzamosan sokat ürítenek, igen aktívak, rágnak, szaladnak, játszanak és hangoskodnak. Sajnos, aki ezekre a kellemetlenségekre fókuszál, az igyekszik gyorsan megszabadulni az alomtól. Nem úgy azok a tenyésztők, akik alig várják ezt a periódust! Ez a legvidámabb, legcsodálatosabb néhány hét a tenyésztő alomnevelős időszakában. Nyilván, ha valahol zsinórban születnek az almok, ráadásul esetleg a tenyésztőtől szeparált kennelben, ez nem lesz így, a kiskutya nevelés leértékelődik pusztán megszokott munkává.
8-10 hetes korban a legideálisabb magunkhoz venni a kölyköt, mert ebben a korban érik meg arra, hogy minél több dologgal megismerkedjen, új, pozitív kapcsolatokat alakítson ki, felépítse magában az idegen dolgokhoz, élőlényekhez fűződő viszonyát, a problémákkal való megküzdés stratégiáját. Eddig az életkorig viszont mindennél fontosabb a családjával -anya, tesók, a család többi kutyája- való játék, harc, kommunikáció gyakorlása.
Mire mehetünk a kiskutyáért -akit remélhetőleg már legalább egyszer meglátogattunk, találkoztunk a tenyésztővel, láttuk hol cseperedik leendő társunk, láttuk az ott élő felnőtt kutyákat – és megállapítottuk, hogy jó soruk van, viselkedésük olyan, amilyet majd mi is szeretnénk a sajátunknak- célszerű felkészülni pár dologgal. Amire mindenekelőtt szükségünk lesz az szabadidő, biztonságos hely és eledel a kölyöknek. A többi nem olyan égető, de persze a várakozás időszakában minden valamirevaló gazdijelölt beszerzi a fontos és felesleges holmik garmadáját. És ez így normális!
A szabadidő
Amikor megérkezik a kiskutya, gyakorlatilag minden új számára. A szagok, amik körül veszik, a felületek, amiken jár, a simogatás, felemelés módja, a tányérok, amiből eszik-iszik…minden. Vannak kiskutyák, akinek ez meg se kottyan, -pont úgy, ahogy vannak gyerekek, akik első nap feltalálják magukat az oviban- és vannak olyanok, akik elbizonytalanodnak, és aggódva próbálnak túlélő üzemmódra kapcsolni. Ezért nagyon fontos, hogy amikor beköltözik a kölyök, legyünk vele minél többet, -még ha nem is egyfolytában vele foglalkozunk- hogy átsegítsük ezen az időszakon. Ne vonjunk le messzemenő következtetéseket az első órák, napok történéseiből! Lehet, hogy sír éjszaka, ettől még nem hisztis. Lehet, hogy elbújik, ha bejön valaki a szobába, ettől még nem félős. Lehet, hogy nem falja be az összes táplálékát, ettől még nem rossz evő.
Figyeljünk, és törekedjünk arra, hogy ezeket a kritikus helyzeteket sikerüljön magának megoldania, a mi nyugodt támogatásunkkal. Nem úgy, hogy megpróbálunk a kedvében járni (berakjuk magunk mellé az ágyba, hagyjuk, hogy elbújva bekkelje ki amíg látogató távozik, vagy kínálgatunk neki mindenféle ételt) hanem úgy, hogy kiszámíthatóvá, biztonságossá tesszük neki a körülményeket. Ne hagyjuk egyedül éjszakára, aludjunk vele egy légtérben, akár egy matracon. Ha jön valaki, mielőtt beengednénk, vegyük ölbe, sétáljunk vele együtt az ajtóhoz, s ha már bent van a vendég és a kölyök nyugodt, vagy érdeklődő, tegyük le. Az etetéseket oldjuk meg úgy, hogy csak bizonyos ideig hagyjuk előtte a tálat: ha nem eszik lelkesen, vegyük el. Evés, játék után vigyük olyan helyre, ahol elvégezheti a dolgát, és dicsérjük meg, ha sikerrel jár. Fokozatosan szoktassuk az egyedülléthez! Eleinte csak másik helységbe távozzunk a szeme elől, és ezt is leginkább akkor, amikor már elfáradt, ne akkor, amikor a legjobban pörög, és igényli a társaságunkat.
A hely
Mindenképp el kell döntenünk, hogy hol lesz -legalábbis kezdetben- a kiskutya élettere. A magunk részéről nem támogatjuk a tacskó, mint kizárólag kerti kutya tartását, a kennelben tartást pedig kifejezetten ellenezzük. Érdemes a lakásban kijelölni olyan területet, ahol mi sokat tartózkodunk, könnyen takarítható, és nem rejteget veszélyforrásokat a kölyök számára. Ezt akár le is választhatjuk babaráccsal, melyet könnyedén el lehet távolítani, amikor már nincs rá szükség. Érdemes a kiskutya számára több ponton is kialakítani pihenő helyet, -akár egy párna, vagy összehajtott pléd is megteszi kezdetben, a lényeg, hogy könnyen mosható legyen, és ne sajnáljuk nagyon, ha megrágja a kölyök. Ki fog alakulni, hova szeret legjobban elvonulni, ilyenkor mindenképp hagyjuk őt pihenni. Érdemes ezen a ponton egy zárható kutyaboxot elhelyezni, melynek ajtaját nyitva hagyjuk, kényelmesen kibéleljük. Ha megszereti kiskutyánk ezt a helyet, biztonságban érzi magát benne, az megkönnyíti az életünket, akár otthon, nyaraláskor, vagy utazáskor. Be is tehetjük őt ide, amikor alszik, vagy adhatunk neki rágcsálni valót benne. Lényeg, hogy szép fokozatosan haladjunk, s csak akkor kezdjük el egy-egy rövid időszakra (percekre) bezárni az ajtót, amikor már magától is szívesen tölti benne az időt.
Az eledel
Az elválasztás, költözés korába lépő kiskutya már lelkesen fogadja a felkínált ételt, még akkor is, ha az anyja meg-megszoptatta őt. Minden bizonnyal van egy olyan táplálék, amit a tenyésztőjénél fogyasztott. Ebből az eledelből mindenképp legyen jó pár napra való tartalékunk, még akkor is, ha szándékunkban áll tápot/táplálékot váltani, mert a költözés okozta esetleges stressz kihat az emésztőrendszerre, tehát nem érdemes plusz kihívásnak kitenni a pici szervezetét az eledel megváltoztatásával.
A tenyésztő el fogja mondani, mikor, hogyan etette a kicsit –erre nincs szent szabály, sokféleképpen lehet jól csinálni, de érdemes ehhez igazodni. Fontos lehet, hányszor kapott enni egy nap, milyen időpontokban, mennyire volt beáztatva a táp stb. Ha az első órákban nem szívesen fogadja el az ételt a kölyök, ne essünk kétségbe, ne erőltessük, hogy egyen. Vegyük el előle, és legközelebb egy jó játék, vagy alvás után próbálkozzunk újra. Semmiképp se kezdjünk el variálni a felkínált ételeket-mondván, ez biztos nem ízlik neki. Főleg egyke kutyáknál -mivel itt nem érvényesül a versenyszellem- így pillanatok alatt kialakulhat egy olyan játszma, amit a kutya irányít, mi pedig kétségbeesetten próbálunk a kedvébe járni, és kitalálni mi az, amire vágyik. Tartsuk szem előtt, hogy az evés létszükséglet, a test tápanyagokkal való ellátásának módja, nem pedig szórakozás, úri passzió.
Ezzel együtt az evésnek óriási a szerepe a kutyának, mint falka állatnak az életében. A táplálékhoz jutás fontos viszonyrendező szereppel bír, miszerint a “Főnök” gazdálkodik az étellel, rajta múlik, ki, mikor kap enni.
