A közösségi médiában sok vita folyik a tacskó mellső lábairól, nevezetesen arról, hogy normális-e az, amikor a kutya mellső mancsai kifordulnak. Ezt a laikusok “kanapé- vagy sparhelt lábnak” nevezik. A válasz, hogy nem normális, a helyes szakkifejezés pedig erre a hibás végtagszerkezetre, a franciás végtagállás.
A probléma megítélése mérték/fokozat kérdése. A tacskó fajtastandard szerint a mellső lábaknak vagy előre kell nézniük, vagy csak kissé fordulhatnak ki – mely meghatározás nem pusztán esztétikai kérdés, hanem egészségügyi vonatkozásai is vannak.
Párhuzamos mellső végtagok 
Kissé kifelé forduló mellső végtagok 
Nagy mértékben kifelé fordulő mancsok
A tacskó munkakutya fajta, tehát felépítése akkor korrekt, ha alkalmas eredeti funkciójának betöltésére, de legfőképpen nem szenved fájdalmas vagy mozgását korlátozó anatómiai elváltozásoktól élete során. Tehát ez ugyanolyan fontos a kedvtelésből tartott állatok gazdáinak, mint azoknak, akik kiállítási vagy tenyésztési céllal vásárolnak kölyköt.
A nagymértékben kifelé forduló mancsok gyakori oka, hogy a páros csontok egyike -melyek a mellső végtagot alkotják- gyorsabban növekszik, mint a másik, ezzel úgymond “elcsavarja” a lábat és a mancs kifordul. Ha ez a csavarodás különösen kifejezett, akkor súlyos fájdalmat okozhat, és esetleg műtétre is szükség lehet a kutya életminőségének javítása érdekében.
Az enyhébb fokú franciás végtagállás oka ezen kívül lehet a vállöv hibás -előre helyezett- pozíciója, vagy a bordakosár nem megfelelő dongássága -szűk bordakosár- mely esetekben a kutya alátámasztása -ezáltal az egyensúlya- nem megfelelő, amit a tacskó a mancsok kifordításával kompenzál. Az előbbi jellemzően állandó, míg az utóbbi a kutya teljes kifejlődése – a mellkas kitelte- után javul.
Annak a jelenségnek pedig, amikor a tacskó bizonyos testhelyzetekben kifordítja a mancsait, de állásban nem mutatkozik állandó franciásság, az lehet az oka, hogy a lábtőízület laza. Ezen bizonyos mértékben ízület támogató táplálék kiegészítőkkel lehet javítani.
